VELOK ISTVÁN az írógépművész
Bevallom majdnem könnyes lett a szemem, miközben az interjút készítettem a cikkhez...
(Szlobodnik László szerk. - 2011.)

Valamikor a '90-es évek elején egy barátomnál voltam, amikor felfigyeltem egy bekeretezett képre a falon, melyen Moszkvában lévő Vörös tér volt látható. A képről messzebbről azt hittem egy fekete-fehér fotó, majd közelebbről szemügyre véve vettem észre, hogy a kép, pontosabban a képet alkotó "pontok" betűk és egy igen ritka mű előtt állok, amit "valaki" írógéppel készített. Akkortájt a barátom édesanyja sokat járt Miskolcon az idősek otthonába és ott ismerkedett össze Velok István írógépművésszel, akitől a képet is kapta.
 


Jómagam, mint (akkoriban) Miskolcon élő és született tisztelettel néztem a képeket, melyet később a Miskolci TESCO áruházban fedeztem fel, ill. vele együtt személyesen a művészt Velok István urat is, akit sikerült megismernem. Régi elhatározásom volt, hogy mindenféleképpen segíteni szeretném a munkáját és egyedülálló tehetségét, ezért hosszú évek óta dédelgetett álmom volt egy Internetes honlap kialakítása, mely projektet elkezdtem életre kelteni a www.irogepmuvesz.hu  domain név alatt. Az oldalon mindenféleképpen szeretném Velok István írógépművész tehetségét szélesebb körben megismertetni egyedi, csak a részére készült honlapon, ill. azon keresztül segíteni a támogatók elnyerését, megszerzését, hogy a művész életét segítve gondtalanabbul élhessen munkájának.
 


Velok Istvánt, hogy közelebbről megismerhessem kerestem fel ezen a nyáron műhelyében, ahol rövid interjú közben igyekeztem minél többet megtudni róla és munkásságáról, életéről. Érdekelt, hogy mikortól és miként indult pályájának ez a csodálatos és valóban egyedülálló művészete. Elmesélése alapján az 1969-es iskolai éveiben kaptak egyszer olyan feladatot, hogy apró bélyegeken kellett felismerni hírességeket. Sajnos a keze folyamatos instabil mozgásából kifolyólag nem tudta a nagyított megtartani, így abban segítséget kérve több könyvre került a nagyító, mintegy támaszték és úgy szemlélte meg alatta a bélyeget. Felismerve a bélyegen lévő hírességeket, felfigyelt arra is, hogy a képek apró pontocskákból rakodnak össze, hol sűrűbben, hol ritkábban a kép fényviszonyait tükrözve. Rájött, hogy bár rajzolni, festeni nem tud, de ilyen pontocskákat, pontosabban képet alkotó elemeket ő is tud ábrázolni egy írógép segítségével. Megpróbálta és sikerült. Az első remekműve egy mértani alakzat, pontosabban egy kocka volt bemetszéssel. Sokunknak ismerős lehet, eme első lépés rajzórákról vagy műszaki rajzból, ábrázolásból, melyet szabadkézzel vagy valamilyen tervezőprogrammal készíthetünk el. De gondoljunk csak bele, írógéppel készült. István elmesélte, rájött arra, hogy látja az árnyékolásokat, fényviszonyokat a lerajzolandó képen és érzi, hogy egy-egy részlet hol kezdődik és végződik majd a papíron. A művek kialakításához legtöbbször három betűt használ: A S D. A billentyűzet eme három első karaktere sokszor elegendő egy komplett kép kialakításához.
 


(a képen a papír hullámzása látható, a vonalak egyszerűen tökéletesek)

Munkaközben:
 


Az első munka, "kép" után további képeket készített, melyeknél fényképek nagyított másait használta forrásként. Így kezdett el portrékat, ill. épületeket "legépelni". Az idő múlásával egyre több fáradságos, küzdelmes munkával egyre több és több remekmű látott napvilágot. Ismertsége egyre szélesebb körben terjedt el. István elmesélése alapján minden képet már előre lát a fejében, hogy miként és milyen technikával fog papírra festeni... bocsánat "gépelni".

Portrék:
 


 

 



Épületek, terek:
 


 

 


Bevallom mindig csodálattal nézem azokat a művészeket, akik valami kimagasló tehetséggel bírnak. Van olyan ismerősöm, aki szabadkézzel olyan tusképeket, ceruzarajzokat készít, ami szintén fotó realisztikus, de gondoljunk csak bele, jelentős testi fogyatékosságok mellett írógéppel miként is megy ez...


(persze nem hiányozhat a képek közül az Avasi kilátó sem, Miskolc szimbóluma)


Folytatva beszélgetésünket és tovább ismerkedve Istvánnal mondta, hogy az utóbbi időben követve a modern kor vívmányait, számítástechnikai, informatikai technológiákat számítógéppel is rajzol. Megkeresésemkor épp egy konnektoros, kapcsolódobozt rajzolt meg, amivel könnyebben tudja majd a kivitelező szakemberrel megértetni, hogy mit és milyet is szeretne.


Jelenlegi munkájában a Hősök terét szeretné írógépével megörökíteni, melyben az első próbálkozásánál rájött, kicsi a papír, nem fog elférni, így keresett olyan alapanyagot, amin már elfér. Így került a választása egy olyan abroszterítőre, melynek a hátanyaga már megfelel, nagyságából adódóan pedig elfér rajta majd a képe.


 


Hogy milyen technikákkal él még kreatívan István az írógépművész? Kötetlen beszélgetésünk alapján elmesélte azt is, hogy járt már a világűrben. Bevallom hirtelen értetlen, tágra nyílt szemekkel hallgattam a történetet tovább. Majd István folytatta, hogy egy kartondobozt lyuggatott ki több ponton és az abban elhelyezett lámpával látva a "csillagos eget" kiegészítve művészi fantáziájával született meg a következő kép:


Csodálatos képek, szebbnél szebb remekművek mellet elnéztem egyszerű, szerény, nem kirívó környezetét és személyét, majd eltűnődve kérdeztem, hogy mit szeretne, mik a vágyai? Hiszen sokunk válasza ilyenkor mindig valami vagyoni tárgy, több pénz, mely nap, mint nap meghatározza életünket. István válasza ennél sokkal egyszerűbb volt... Csak egy fogsort szeretne, mivel évek óta nincs foga. Akadt olyan fogtechnikus, aki alacsonyabb áron elkészítené neki, de nincs meg rá a pénze.


(az írógépművész műhelyében)

Példaképként tekintettem rá, hiszen beszélgetésünk során folyamatosan éreztem azt az erőt, mely nap, mint nap veszi körbe, miközben a sors egy nagyon nehéz élethelyzettel és fogyatékosságokkal sújtotta. Az erőt, melyben nyoma sem volt csüggedésnek, reménytelenségnek, hiszen István személye maga a követendő jövőkép, azaz bármily nehéz is, bármily akadályok is állnak elébünk, nincs lehetetlen, csak akarat és kitartás és akkor MINDEN LEHETSÉGES. Küzdelmei erőt és kitartást adtak és adnak nekem is, mikor saját küzdelmeimre, törekvéseimre vagy céljaimra gondolok...


(alkotó munkát követően pihen az írógép)

***   ***   ***

A rövidfilmem megtekintése előtt, mely lentebb található az oldalon had idézzem itt Dr. Besenyei Lajos szavait:

A lélek diadala
Írta: Dr. Besenyei Lajos

Találkoztam egy emberrel, aki meglátatta velem a megláthatatlant, megéreztette velem a megérezhetetlent. Ez az ember tolókocsiban ült, nyakát és hátát merev bénulás csavarta ki, száján a szavak küzdelmes-fájdalmas erőlködés után, alig érthetően buggyantak elő, két kezén az ujjai - mint kegyelemért könyörgő kiszáradt fa göcsörtös ágai - meredten-bénán, tétován mozogtak. Ez az ember életének minden percéért kemény harcot vív, minden reggel azzal a tudattal ébred - ha ugyan nem szenvedés az álma is - hogy újra kell kezdeni a küzdelmet egy sóhajtásnyi levegőért, egy pár centinyi mozdulatért, egy falat lenyeléséért. És ez így megy egy nap, száz nap, ezer nap...
Ezt az embert az asztalhoz tolják, egy öreg írógéphez, fájdalmas erőfeszítéssel, bénult bal kezével megfogja az íróhenger gombját, minden erejével beleadva megcsavarja azt, jobb keze bénult-meredt mutatóujjával ráüt egy billentyűre - s ezt ismétli százszor, ezerszer. Ami a papíron megjelenik, maga a csoda, a varázslat, az akaraterő és a lélek diadala: kirajzolódik a Diósgyőri vár művészi látképe, előbukkan Kossuth szakállas, tökéletes élethű arcképe, kinyílik egy szál gyönyörű rózsa. Állok, nézem, elszorul a szívem, és tudom, hogy az újjáépült egyetemről rajta kívül senki nem készíthet szebb és hitelesebb képet, melynek minden betűpontja az életért való küzdelem győzelmi himnusza, maga az elkészült kép egy szárnyaló, gyönyörű lélek diadala a mozdulatlan, torz test felett.
 


Elgondolkodom: Istenem, de jó is lenne, ha a lélek nemességét és szépségét nem takarnák el munkában - szenvedésben meggyötört, elfáradt testek, ha az utca forgatagában a szív és lélek nemes tisztaságában összeölelkeznének az emberek, ha a ráncok kisimulnának, a zokogás kacagássá, a bánatkönnyek örömkönnyekké válnának.

Álom? Elérhetetlen?

Cikkek:
 

***   ***   ***

Velok István munkaközben (video):

 

 

Hosszú betegség után 2019. december 18-án elhunyt Velok István, a világ egyetlen fogyatékossággal élő írógépművésze!

 

*** *** ***
Kérem támogassa
Ön is az oldalt!

Támogassa Ön is a "Lépj tovább Abaújban!" Alapítványt
egyszerűen, gyorsan és biztonságosan a felületén!
KÖSZÖNJÜK!