VELOK ISTVÁN az
írógépművész Bevallom majdnem könnyes lett a
szemem, miközben az interjút készítettem a cikkhez... (Szlobodnik
László szerk. - 2011.)
Valamikor
a '90-es évek elején egy barátomnál voltam, amikor
felfigyeltem egy bekeretezett képre a falon, melyen
Moszkvában lévő Vörös tér volt látható. A képről
messzebbről azt hittem egy fekete-fehér fotó, majd
közelebbről szemügyre véve vettem észre, hogy a kép,
pontosabban a képet alkotó "pontok" betűk és egy igen
ritka mű előtt állok, amit "valaki" írógéppel készített.
Akkortájt a barátom édesanyja sokat járt Miskolcon az
idősek otthonába és ott ismerkedett össze Velok István
írógépművésszel, akitől a képet is kapta.
Jómagam, mint (akkoriban) Miskolcon élő és született
tisztelettel néztem a képeket, melyet később a Miskolci
TESCO áruházban fedeztem fel, ill. vele együtt
személyesen a művészt Velok István urat is, akit sikerült
megismernem. Régi elhatározásom volt, hogy
mindenféleképpen segíteni szeretném a munkáját és
egyedülálló tehetségét, ezért hosszú évek óta
dédelgetett álmom volt egy Internetes honlap kialakítása,
mely projektet elkezdtem életre kelteni a
www.irogepmuvesz.hu domain név alatt. Az
oldalon
mindenféleképpen szeretném Velok István írógépművész
tehetségét szélesebb körben megismertetni egyedi, csak a
részére készült honlapon, ill. azon keresztül
segíteni a támogatók elnyerését, megszerzését, hogy a
művész életét segítve gondtalanabbul élhessen
munkájának.
Velok Istvánt, hogy közelebbről megismerhessem kerestem
fel ezen a nyáron műhelyében, ahol rövid interjú közben
igyekeztem minél többet megtudni róla és munkásságáról,
életéről. Érdekelt, hogy mikortól és miként indult
pályájának ez a csodálatos és valóban egyedülálló
művészete. Elmesélése alapján az 1969-es iskolai
éveiben kaptak egyszer olyan feladatot, hogy apró
bélyegeken kellett felismerni hírességeket. Sajnos a
keze folyamatos instabil mozgásából kifolyólag nem tudta
a nagyított megtartani, így abban segítséget kérve több
könyvre került a nagyító, mintegy támaszték és úgy
szemlélte meg alatta a bélyeget. Felismerve a bélyegen
lévő hírességeket, felfigyelt arra is, hogy a képek apró
pontocskákból rakodnak össze, hol sűrűbben, hol
ritkábban a kép fényviszonyait tükrözve. Rájött, hogy
bár rajzolni, festeni nem tud, de ilyen pontocskákat,
pontosabban képet alkotó elemeket ő is tud ábrázolni egy
írógép segítségével. Megpróbálta és sikerült. Az első
remekműve egy mértani alakzat, pontosabban egy kocka
volt bemetszéssel. Sokunknak ismerős lehet, eme első
lépés rajzórákról vagy műszaki rajzból, ábrázolásból,
melyet szabadkézzel vagy valamilyen tervezőprogrammal
készíthetünk el. De gondoljunk csak bele, írógéppel
készült. István elmesélte, rájött arra, hogy látja
az árnyékolásokat, fényviszonyokat a lerajzolandó képen
és érzi, hogy egy-egy részlet hol kezdődik és végződik
majd a papíron. A művek kialakításához legtöbbször három
betűt használ: A S D. A billentyűzet eme három első
karaktere sokszor elegendő egy komplett kép
kialakításához.
(a
képen a papír hullámzása látható, a vonalak egyszerűen
tökéletesek)
Munkaközben:
Az első munka, "kép" után további képeket készített,
melyeknél fényképek nagyított másait használta
forrásként. Így kezdett el portrékat, ill. épületeket
"legépelni". Az idő múlásával egyre több fáradságos,
küzdelmes munkával egyre több és több remekmű látott
napvilágot. Ismertsége egyre szélesebb körben
terjedt el. István elmesélése alapján minden képet
már előre lát a fejében, hogy miként és milyen
technikával fog papírra festeni... bocsánat "gépelni".
Portrék:
Épületek, terek:
Bevallom mindig csodálattal nézem azokat a művészeket,
akik valami kimagasló tehetséggel bírnak. Van olyan
ismerősöm, aki szabadkézzel olyan tusképeket,
ceruzarajzokat készít, ami szintén fotó realisztikus, de
gondoljunk csak bele, jelentős testi fogyatékosságok
mellett írógéppel miként is megy ez...
(persze nem hiányozhat a képek közül az Avasi kilátó
sem, Miskolc szimbóluma)
Folytatva beszélgetésünket és tovább ismerkedve
Istvánnal mondta, hogy az utóbbi időben követve a modern
kor vívmányait, számítástechnikai, informatikai
technológiákat számítógéppel is rajzol. Megkeresésemkor
épp egy konnektoros, kapcsolódobozt rajzolt meg, amivel
könnyebben tudja majd a kivitelező szakemberrel
megértetni, hogy mit és milyet is szeretne.
Jelenlegi munkájában a Hősök terét szeretné írógépével
megörökíteni, melyben az első próbálkozásánál rájött,
kicsi a papír, nem fog elférni, így keresett olyan
alapanyagot, amin már elfér. Így került a választása egy
olyan abroszterítőre, melynek a hátanyaga már megfelel,
nagyságából adódóan pedig elfér rajta majd a képe.
Hogy milyen technikákkal él még kreatívan István az
írógépművész? Kötetlen beszélgetésünk alapján elmesélte
azt is, hogy járt már a világűrben. Bevallom hirtelen
értetlen, tágra nyílt szemekkel hallgattam a történetet
tovább. Majd István folytatta, hogy egy kartondobozt
lyuggatott ki több ponton és az abban elhelyezett
lámpával látva a "csillagos eget" kiegészítve művészi
fantáziájával született meg a következő kép:
Csodálatos képek, szebbnél szebb remekművek mellet
elnéztem egyszerű, szerény, nem kirívó környezetét és
személyét, majd eltűnődve kérdeztem, hogy mit szeretne,
mik a vágyai? Hiszen sokunk válasza ilyenkor
mindig valami vagyoni tárgy, több pénz, mely nap, mint
nap meghatározza életünket. István válasza ennél sokkal
egyszerűbb volt... Csak egy fogsort szeretne, mivel évek
óta nincs foga. Akadt olyan fogtechnikus,
aki alacsonyabb áron elkészítené neki, de nincs meg rá a
pénze.
(az
írógépművész műhelyében)
Példaképként tekintettem rá, hiszen beszélgetésünk során
folyamatosan éreztem azt az erőt, mely nap, mint nap
veszi körbe, miközben a sors egy nagyon nehéz
élethelyzettel és fogyatékosságokkal sújtotta. Az erőt,
melyben nyoma sem volt csüggedésnek, reménytelenségnek,
hiszen István személye maga a követendő jövőkép, azaz
bármily nehéz is, bármily akadályok is állnak elébünk,
nincs lehetetlen, csak akarat és kitartás és akkor
MINDEN LEHETSÉGES. Küzdelmei erőt és kitartást adtak és
adnak nekem is, mikor saját küzdelmeimre, törekvéseimre
vagy céljaimra gondolok...
(alkotó munkát követően pihen az írógép)
***
*** ***
A rövidfilmem megtekintése előtt, mely lentebb található
az oldalon had idézzem itt Dr. Besenyei Lajos szavait:
A lélek
diadala Írta: Dr. Besenyei Lajos
Találkoztam egy emberrel, aki meglátatta velem a
megláthatatlant, megéreztette velem a megérezhetetlent.
Ez az ember tolókocsiban ült, nyakát és hátát merev
bénulás csavarta ki, száján a szavak küzdelmes-fájdalmas
erőlködés után, alig érthetően buggyantak elő, két kezén
az ujjai - mint kegyelemért könyörgő kiszáradt fa
göcsörtös ágai - meredten-bénán, tétován mozogtak. Ez az
ember életének minden percéért kemény harcot vív, minden
reggel azzal a tudattal ébred - ha ugyan nem szenvedés
az álma is - hogy újra kell kezdeni a küzdelmet egy
sóhajtásnyi levegőért, egy pár centinyi mozdulatért, egy
falat lenyeléséért. És ez így megy egy nap, száz nap,
ezer nap...
Ezt az embert az asztalhoz tolják, egy öreg írógéphez,
fájdalmas erőfeszítéssel, bénult bal kezével megfogja az
íróhenger gombját, minden erejével beleadva megcsavarja
azt, jobb keze bénult-meredt mutatóujjával ráüt egy
billentyűre - s ezt ismétli százszor, ezerszer. Ami a
papíron megjelenik, maga a csoda, a varázslat, az
akaraterő és a lélek diadala: kirajzolódik a Diósgyőri
vár művészi látképe, előbukkan Kossuth szakállas,
tökéletes élethű arcképe, kinyílik egy szál gyönyörű
rózsa. Állok, nézem, elszorul a szívem, és tudom, hogy
az újjáépült egyetemről rajta kívül senki nem készíthet
szebb és hitelesebb képet, melynek minden betűpontja az
életért való küzdelem győzelmi himnusza, maga az
elkészült kép egy szárnyaló, gyönyörű lélek diadala a
mozdulatlan, torz test felett.
Elgondolkodom: Istenem, de jó is lenne, ha a lélek
nemességét és szépségét nem takarnák el munkában -
szenvedésben meggyötört, elfáradt testek, ha az utca
forgatagában a szív és lélek nemes tisztaságában
összeölelkeznének az emberek, ha a ráncok kisimulnának,
a zokogás kacagássá, a bánatkönnyek örömkönnyekké
válnának. Álom? Elérhetetlen?
Cikkek:
***
*** ***
Velok
István munkaközben (video):
Hosszú
betegség után 2019. december 18-án elhunyt Velok István, a világ
egyetlen fogyatékossággal élő írógépművésze!